Mi az, ami Sirius, de nem Black? Ami zöld, de nem uborka? És nem utolsósorban, ami vörös, de nem kereszt?
Eltaláltad: teaház! Egy kis nosztalgikus múltidézésre invitálunk mindenkit, aki a kezdet kezdetén ott volt és beült egy jó forró Oolongra, amikor számos teaház élte reneszánszát , a gimis-, egyetemista korosztály pedig ülte teaszeánszát a városban felbukkanó, gombamód szaporodó teaházak egyikében. Induljunk együtt teatúrára és vegyük át újra, hová is jártunk Budapesten a 2000-es évek elején elmélkedni az élet nagy dolgairól, melyek azok a teaházak, ahol egy helyen elfért a Nietzschéről való eszmecsere és a legféltettebb vágyaink arról, vajon elhív-e Kérges Kristóf az idei vaszizdaszra?
Sirius Teaház
Manapság elit klubokba vagy közösségekbe lehet bekerülni ismerős ajánlása alapján. Az internet hajnalán ilyen volt a Sirius Teaház, hiszen egy betű nem sok, annyi nem volt kiírva a Bródyn, hogy hol is lehet; csak az tudta, akit odavittek. Emiatt olyan érzésünk volt, mintha titkot őriznénk és joggal jutott eszünkbe a Dzsungel Könyve idézet : „egy vérből valók vagyunk te, meg én”. Egyszóval különleges volt a hely és annak is a különlegesség érzetét adta, aki oda járt.
A pincébe vezető út egyenesen Csodaország kapuja, mesebirodalom keleties illatokkal, gőzölgő ízesített teákkal, babzsákokkal társaságoknak, kuckókkal szerelmeseknek és a nyugodt előtérrel azoknak, akik vagy kiszorultak a benti részből vagy csendben akartak beszélgetni. A zegzugos terekben órákra elveszhettünk, más dimenzióban folytak a karamell-ízű fekete teák. Megnyugvás volt néhány eltöltött óra a Siriusban és hazavittük a Temple of Heaven frissítő zamatát. A teaház ma is tárt karokkal várja a nosztalgiázókat.
Zöld Teknős Barlangja Teaház
Ha már teapaloták, akkor érdemes megemlíteni a Zöld Teknőst by Szomorú Szamuráj, azaz Kozsó, a bizniszmannek sem utolsó popikon híres teaházát a Potalától délre. A szamuráj csak nevében szomorú és valójában nem is szamuráj, hanem indián, már ami a dizájnt illeti: faragott maszkok, rusztikus fa bútorok, álomfogók és a klasszikus félhomály szintén a régi teaház feelingnek állít totemoszlopot. Az itteni lefoglalható, titokzatos barlangokról azonban előbb eszünkbe jut a Sex on the Beach, mint egy nyugodt szeparé, bár sosem tudjuk meg mit történt ott zárt ajtók mögött (aki mégis felvilágosítana, várjuk a kommentet). Az illatok markánsak voltaK, Deep Forest jellegűek. A választék széles a Kis Buddhá-tól Homoktövis teáig. A Zöld Teknős továbbra is nyitva áll az érdeklődő publikum számára.
Vörös Oroszlán Teaház
Végül, de nem utolsósorban, ahogy illik: a Vörös Oroszlán Teaház. Talán a legismertebb budapesti, ma is üzemelő gyöngyszem, a teaházak oroszlánja. Egyszerre van benne valami keleties és múlt század eleji értelmiségi kávéházas báj. A Vörös Oroszlán kulturálisan rávezetett minket egy olyan vonalra, amit a saját közegünkből jőve értettünk és tudtunk vele azonosulni, mégis új távlatokat nyitott. Ez nem csoda, hiszen Szepes Mária bölcseleti könyve, amelynek a teaház is köszönheti a nevét, az élet örök elixírjét kutatva, magunk és az univerzum mélyebb dimenzióiba vezető ösvényén kalauzol az alkímia, a teázóban pedig metaforikusan egy csésze tea erején keresztül a mélyebb megértés felé.
Bár a szüleink valószínűleg sosem értették, mi kerül egy kancsó illatos vízen ennyibe és minek is járunk ilyen helyekre, amikor csak áztassuk inkább otthon a Pickwicket! Ez egy életérzés volt, a miénk, amit másnak kár is magyarázni! A szeretett teaházak mind egyedi arculattal bírtak és a földrészek teakultúrájának egy adott szegmensét képviselték, nekünk a kibontakozás és a világra való rácsodálkozás élményét jelentették egy olyan korban, amikor még édes-naivan hittük: egy csésze Irish Cream tea gyógyír az életre. Reméltük, hogy összerakjuk a Mozaikot. Egyes esetekben sikerült, míg másokban továbbra is a sötétben tapogatózunk.
Szerencse, hogy még szép számmal akadnak olyan teaházak a városban, ahol ezt megtehetjük vagy a nosztalgia, vagy új inspiráció kedvéért. Azonban ha otthon merülnénk el szívesen saját mélységeinkben, egy csésze tea mindig remek társ és útmutató, ami végigkísér minket a mi kis teapalotánkban.
