A tea története évezredes múltra tekint vissza, ennyi idő alatt pedig rengeteg országba eljutott, ahol a nemzetek a teaszertartásokat a saját képükre formálták. Korábban már megismerhetted a kínai és japán teaszertartási eszközöket, most lássuk, hogy hogyan is zajlik egy-egy ilyen ceremónia!
Kínai teaszertartás
A teázás Kínából ered, eleinte gyógyhatású italként és egészségmegőrző hatása miatt fogyasztották. Az idők során a teafogyasztásnak szigorú szabályai alakultak ki, a Kung Fu Cha elnevezése a kungfu harcművészet lépéseihez és gyakorlataihoz hasonlítható szertartására utal. Ugyanolyan figyelem és fegyelem kell hozzá, mint a harcművészethez.
A teaszertartást a teamester vezeti, ő készíti el a résztvevők teáját. Forró vizet önt a teáskanna külsejére és belsejére, majd a vizet a tisztesség csészéjébe önti. Ebből a forró vizet az aroma és kóstoló csészékbe önti, hogy átmelegítse azokat. A teaszedő lapáttal a kannába teszi a – hagyományosan oolong – teát, majd enyhén megrázza a kannát.
Magasról forró vizet önt a teáskannába, míg az tele nem lesz és túl nem csordul, majd körkörös mozdulatokkal a kannára helyezi a tetejét. A teát azonnal tisztesség csészéjébe, majd onnan az aroma és kóstoló csészékbe önti, hogy melegen tartsa azokat. A tea kedvencre is önt a jó szerencse érdekében. Az első áztatást nem szokás meginni – kivéve ha zöld teáról van szó -, csak a tealevelek első átmosására és a csészék melegen tartására szolgál.
A következő felöntés ugyanígy történik. A teamester a csipesszel kiüríti az öblítő főzetet a csészékból, megtörli a kanna alját, majd a főzetet a tisztesség csészéjébe önti. Megtölti az aroma- és teáscsészéket is, majd fejjel lefelé rárakja a kóstoló csészét az aromacsészére. Az egészet megfordítja, így a tea a kóstoló csészébe jut, amelyet az aroma csésze mellé helyezve tálcán kínál a vendégeknek, akik csendben, az aromákat kiélvezve kis kortyokkal elfogyasztják a teát.
Japán teaszertartás
A japán teaszertartás, azaz csado a XII. században alakult ki. Először a Zen papok körében terjedt el, de a XIV. századtól már egy tocha nevű játékban is használták. A vendégeknek különböző vidékekről származó matcha teákat szolgáltak fel, és ki kellett választaniuk azt az egyet, amely a legjobb teatermelő tájról származik. A helyesen tippelők díjakat kaptak.
A japán teszertartás, azaz csadó menete igen változó. Általánosan elmondható, hogy a hivatalosabb csadzsi teaszertartás négy részből áll. Először könnyű ételt szolgálnak fel. Ezt követi a nakadacsi vagy szünet. A szertartás fő részén „koicha”-t, erős teát szolgálnak fel. Majd a végén „usucha” gyenge tea következik. Az egész szertartás nagyjából négy órát vesz igénybe. Ezzel szemben a csakai alatt kevesebbet esznek és csak gyenge teát isznak.
A teaszertartásokon öt vendég vehet részt, akiket a házigazda vezet a teaszobához. A szertartás előtt a vendégek kezet mosnak és kiöblítik a szájukat. A teaszobában kandalló vagy szénserpenyő van elhelyezve a teavíz forralásához. A vendégek tiszteletüket teszik a szobában, megcsodálják azt, majd helyet foglalnak. Miután a házigazda és a vendégek kölcsönösen üdvözlik egymást, felszolgálják a „kaiseki”-t, és édességgel zárják a könnyű ételt.
A szünet alatt a kertben gyönyörködnek, majd gongszóra kezdődik a fő szertartás. A friss vízhez szükséges tartályt és a kerámia teatartót már előre elhelyezik, mielőtt a házigazda belép a teáscsészével, amelyben benne van a bambusz pamacs, a csaszen, és rajta van a merítőkanál. A vendégek az új eszközöket és virágokat is megcsodálják.
A házigazda elmegy az előkészítő szobába, majd amikor visszatér, mindent elöblít és megtöröl. A vendéglátó vendégenként három merítőkanálnyi matchát tesz a kerámiacsészébe, kivesz egy merítőkanálnyit a forró vízből, amelynek egyharmadát önti a csészébe. Elkevergeti az elegyet a csaszennel, így készül a koicha nevű erős tea. Először a fő vendég iszik belőle. Meghajlik a többi vendég felé, egyet kortyol az italból, megdicséri az ízét, majd újra kortyol. Papírral letörli azt a részt, ahol ivott, és átnyújtja a következő vendégnek, így adják körbe a teát.
A usucha abban különbözik a koichatól, hogy a matcha fiatalabb teaültetvények leveleiből készül. Itt is ugyanaz történik, mint korábban, azt leszámítva, hogy a vendégek külön teát kapnak és ujjukkal törlik le a csészét.
Miután a házigazda az eszközöket kivitte a szobából, szótlanul meghajol a vendégek előtt, jelezve, hogy a szertartás véget ért. A vendégek vele együtt hagyják el a teaházat.
A kínai és japán teaszertartásnak is igen emelkedett, fegyelmezett hangulata van, amelyet nehéz otthoni körülmények között reprodukálni. Érdemes ezért egyszer autentikus környezetben is kipróbálni és elmerülni a teaceremóniák semmihez sem fogható világában!
